A reggeli kelés egy kicsit elhúzódott délelőttre, fel kellett töltődnöm energiával.
Pakolászás, ilyesmik, tényleg életem felét végigpakolom... Ugye Anyu?
Amúgy a lakás kicsit külvárosi, de normális részen van. Itt a legtöbb ház 1 vagy 2 emeletes...
Én az elsőn lakom egy 6 lakásos házban. Van 3 szoba, fürdő, konyha, közlekedő.
Az én szobám a legkisebb, de nekem pont elég, kb 3x4-es, van benne minden, ami kellhet.
Csak sokat kell gyalogolni mire beérek a belvárosba - 1,5-2 óra, de mivel egyesek szerint
úgy is eléggé mazo vagyok, nekem nem okoz problémát, csak fárasztó... Állandó izomláz stb. A reggeli készülődés után fogtam magam, és nekivágtam. Nagyjából emlékeztem, merre kell menni. Ja és a nagyszerű tájékozódási módszeremet is bevetettem: amikor magasabb helyre értem, benéztem merre van a vár (mivel a legmagasabb pont a városban), és arra indultam tovább!
És bevállt, egyszer sem tévedtem el!Hihetetlen volt számomra is....
Nagyjából félúton van egy kis meki, bementem kajálni, itt olasz hetek vannak.
Éppen telefonon beszéltem, mikor az egyik asztaltól odafigylet egy srác, és megkérdezte:
"Te is magyar vagy?" Befejeztük a kajálást, és elindultunk a városba, rengeteget beszélgettünk, sok hasznos tippet adott. Szabolcs, 19 éves, ősszel jött ki, az egyetemen tanul kommunikáci-média szakon, mellette egy hotelban dolgozik. Végül az egész délutánt mászkálással töltöttük, sok jó helyet mutatott, pl hogy mit hol érdemes megvenni, mire kell odafigyelni, ilyenek.
Párszor eláztunk, de itt ilyen az időjárás. Viszont nagyon gyorsan vonulnak a felhők,
egy hatalmas zuhé után pillanatok alatt kisüt a nap.
Már sötétedett, mikor elindultunk hazafelé, majd miután szétváltak útjaink,
bementem a Lidl-be, kellett valami kaját vennem. Hát nem voltam elájulva tőle.
Miután végeztem a gyors vásárlással, hazafelé vettem az irányt, és csak reménykedni tudtam, hogy nem fogok eltévedni, mivel még csak az ellenkező irányból jöttem, onnan is csak egyszer.
Valahogy hosszabbnak tűnt az út, nem tudom miért, lehet, hogy mert már fáradt voltam.
De sikerült úgy megérkeznem, hogy nem tévedtem el...
Elvágódtam rögtön az ágyon... Alig bírtam felkelni, de mivel kajás voltam, muszáj volt, közben Sebastiannal dumáltunk. Fél 9 körül megjött Jocó is a munkából, neki állt sztorizni, hogy mik történtek vele, mióta kint van. Behaltam rajta... Mutattott egy csomó képet a gépén, megbeszéltük a debreceni dolgokat, és végül 4 körül elköszöntem, mert majdnem ülve elaludtam.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.