Ma volt az utazás nagy napja. Alig aludtam kb. másfél órát,már kelni kellett.
Go Ferihegy, ahol még dekkoltunk egy darabig, amíg mehettem becsekkolni.
Fel a gépre, ami nem volt nagynak mondható, és természetesen a szárnynál ültem,
de legalább ablaknál. Néha voltak olyan pillanataim, mikor azt éreztem, na most lezuhanunk, de csak a légörvény miatt süllyedt ill emelkedett meg a gép.
Viszont eszméletlen jó volt a kilátás, már ami az út legjobb részeit jellemezte,
mert pl pont a csatorna felett nem voltak felhőK... Na meg arról ne is beszéljünk,
hogy Anglia felett tiszta felhős volt, viszont felülről úgy nézett ki,
mintha vattacukor-sivatag lenne alattunk. Nagyon-nagyon szép volt...
Legszívesebben kinyújtottam volna a kezem a gépből, hogy hozzáérhessek...
Gatwick-i reptér kicsit megkavart, mire megtaláltam az Expresst,
amivel kb fél óra volt London  belvárosa, de szinte a fél várost láttam...
Ugyanolyan koszos és zajos, semmit nem változott, mióta legutóbb itt jártam.
Az Expressel a King's Cross-ig mentem -ahol a pályaudvar van -, megvettem a
vonatjegyet (108 font), viszont az indulásig (12:00) még majdnem egy órám volt. Mozdulni nemigen tudtam a sok cucc miatt, ezért kimentem az épület elé. Verőfényes napsütés volt, és kb. 15 fok. Néztem az embereket, akik elhaladtak előttem. Szinte valamennyi népcsoport képviseltette magát. Tény, hogy London az egyik legsokrétűbb város, ahol valaha jártam.
A vonat nagyon fullos volt, egy kb 70 éves nő ült velem szemben a "4-es asztalosnál".
Nagyon jó fej volt, ráadásul addig ment, amíg én. Peterboroughnál már nyoma sem volt a
korábbi napsütésnek. Szürke, szomorkás idő lett. Be is dobtam a szunyát, nem bírtam tovább...
Kb 1 órát aludhattam, mert Doncasternél már ébren voltam. Onnantól kezdve sokkal
érdeklődőbbé váltam a külvilág iránt. Majd hosszas szemlélődés után megállapítottam, hogy sokkal több a sötét arcú birka világos bundával, mint a világos arcú világos bundával. Ez a felismerés eléggé felkavart, mert nem tudtam a miértjét... Jó, nagyon fáradt voltam, talán el lehet nézni nekem.
A vonat Newcaslte-nél ért ki a tengerhez. Csodálatos volt a panoráma, a picike halászfalukat homokbucka-tenger választotta el egymástól. A víz hol csillogott a távoli napsütésben, hol pedig haragos, sötét színű volt. Miután az öböl felé kanyarodó parton robogtunk a vonattal, hirtelen megváltozott az időjárás. A távoli horizonton furcsa világos-szürkés felhők tornyosultak a sötétkék tenger felöl, ahogy közeledtünk, egyre közelebb kúsztak a part felé. Egyszer csak elért minket, és furcsa félhomályban mentünk tovább, egészen addig, amíg már hiába néztél ki az ablakon, semmit se láttál. Majd hirtelen kitisztult minden, és kisütött a nap. És ez 3szor ismétlődött meg. Az idős nő nyugtatgatott az első után, hogy ez teljesen természetes jelenség errefelé, majd megszokom.
Mire berobogott a vonat az edinburghi állomásra (16:30), már szürkület volt. Felmentem a hídra az állomásról, mélyet szippantottam a kissé nyirkos és hideg levegőből, majd magamban csendesen megjegyeztem, hogy megjöttem. Végre megint itt lehetek, ezen a szavakkal ki nem fejezhető, csodálatos helyen.
Beszálltam egy taxiba, megadtam neki a címet, a régi macskaköves városrészen keresztül mentünk. A házak szinte teljesen egyformák, max 2 emeletesek, picike kerttel, amit talán túlzás lenne virágoskertnek nevezni, mert virág még véletlenül sincs benne.
A lakótársaim: Sebastian, aki 9 éve él itt, amúgy svéd és van egy 2 éves kisfia; valamint Jocó, aki pont ma van kint pont 1 éve, és nem mellesleg debreceni, és teljesen biztosak vagyunk benne mindketten, hogy mi már találkoztunk korábban Debrecenben...
Az egész napos utazás, és az újdonság varázsa teljesen kifárasztott, ezért egy rövid beszélgetés, és borozás (hazai tokaji) után nyugovóra tértem.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.