Úgy látszik, rászoktam a korán kelésre akkor is, ha nem kell... Az egész délelőttöt
szöszmötöléssel töltöttem, mindenfél fontos dolognak néztem utána a neten, pl hol lehet buszbérletet venni, meg ilyenek.
Ebéd után ismét felvettem a bakancsom, és nekivágtam az útnak.Gondoltam megörökítem pár képen keresztül, merre is kell mennem... (Amiket felraktam a képtárba.)
Mivel úton-útfélen megálltam fényképezni, eléggé eltelt az idő, és ráadásul nagyon csúnya, sötét felhők gyülekeztek egész nap az égen, de csodák-csodájára egyszer sem kapott el a vihar. Itt nagyon gyorsan vonulnak a felhők, biztos az északi szél miatt van, bár nem értek hozzá. Tudom, most van aki azt gondolja, hogy van olyan dolog, amihez én nem értek, és még be is vallom?! Hát igen, ritka, de van... :D
Az volt a durva, hogy ha nem tudom, mennyi az idő, akkor azt hiszem, hogy esteledik,
az állandó szürkület miatt.
Útközben megálltam egy temetőnél (Dalry Cemetery), tudjátok, imádom a skót temetőket, annyira szépek. Nagyon régi sírok, kelta keresztek, mindent befut a borostyán, különleges hangulata van. Ott legalább 1 órát eltöltöttem, mire újra megindultam. Volt vagy délután 4 óra, mire beértem a Princes Streetre, ahol megvettem első, havi buszbérletemet (45 font), ami olyan mint egy fényképes igazolvány, és csak egyszer kell megcsináltatni, utána csak
fel kell töltetni. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó a közlekedés, mindenhová eljutsz
busszal, a reptértől a tengerpartig.
Elsétáltam a Gardens-be, amit rövidítve csak így hívok, mert sok parkból, vagyis ahogy itt hívják, gardenből áll, és a belváros full közepén van a vár alatt. Itt is van sírkert, tele nagyon régi és szép sírokkal ill emlékművekkel. Ja, és kezdenek virágozni a fák, kismadarak csivitelnek, annyira szép.
Ahogy a Gardens-en végigmentem, különös, édes, ismerős illat csapta meg az orromat. Nem tudtam mire vélni a dolgot, tudtam, hogy ismerem, mégsem jöttem rá, mi az. Aztán ahogy kanyarodtam visszafelé az egyik sétányon, rájöttem mi az. Hóvirág. Tele volt a kert oldala hóvirággal... Annyi volt, mint ahogy nálunk az ibolya szokott lenni... Megálltam egy padnál, gyönyörködtem a csodálatos kilátásban, vártam, mikor szakad le az ég. Kicsit később, mikor indultam volna hazafelé, észrevettem két aranyos kis mókust, ahogy kergetőznek a fák tövében. Annyira barátságos volt az egyik, hogy egészen a lábamig odajött, nagyon cuki volt...
Hozzá kell tennem, hogy vicces látvány mókust kukázni látni, igazán maradandó élmény. :D
Már szinte teljesen sötét volt, mire elindultam, meg egy kicsit hűvös is lett, ezért szaporáztam a lépteimet. De a Heart of Midlothian Stadionnál meg kellett állnom, muszáj volt megnéznem, nyitva van-e.És még egy kapu pont nyitva volt, így besettenkedtem. Gondoltam, megnézem, ha már egyszer erre járok.
Itt is eltöltöttem egy kis időt, majd bementem az útbaeső mekivel szemközti Sainsbury's-be, ami nálunk talán a Sparnak felel meg. Kellett vennem pár hétköznapi életben használatos dolgot, a lényeg, hogy hátizsákkal a hátamon, három szatyorral a kezemben kb egy óra múlva hazafelé vettem az irányt. Már van egy kedvenc padon, ahol mindíg megállok pihizni. Szemben van vele egy buszmegálló, ahol egy pasi állt, elment már vagy 6 busz, de ő csak várt tovább rendíthetetlenül.
Nem tudtam mire vélni a dolgot. Egyszer csak az egyik busz megállt, a sofőr vette a kabátját, leszállt, a pasi meg felszállt. Így váltják egymást a sofőrök. Nem semmi. Mondjuk évi 27.000 fontért...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.